A reaktor hosszú távú normál üzemideje névleges terhelés mellett a reaktor élettartama. A reaktor élettartamát az anyag határozza meg. A reaktorok gyártásához két fő anyagtípust használnak: fémanyagokat és szigetelőanyagokat. A fémanyagok ellenállnak a magas hőmérsékletnek, míg a szigetelőanyagok a magas hőmérséklet, elektromos és mágneses mezők hatására fokozatosan elveszítik eredeti mechanikai és szigetelési tulajdonságaikat, például törékennyé válnak, csökken a mechanikai szilárdság és elektromos meghibásodás. Ez a fokozatos folyamat a szigetelőanyagok öregedése. Minél magasabb a hőmérséklet, annál gyorsabban gyengülnek a szigetelőanyag mechanikai és szigetelő tulajdonságai; Minél magasabb a szigetelőanyagok nedvességtartalma, annál gyorsabban öregednek. A reaktorban lévő szigetelőanyagnak el kell viselnie a reaktor működése során keletkező terheléseket és a környező környezet hatásait. Ezen terhelések teljes mennyisége, szilárdsága és időtartama határozza meg a szigetelőanyag élettartamát.
Ezek a terhelések magukban foglalják a termikus, mechanikai és elektromos tulajdonságokat, valamint a hőmérsékletet, a vegyi szennyezést, a port és a környező környezet különböző sugárzásait. A hőhatások miatt a szigetelőanyagok molekulaszerkezetében kémiai változások léphetnek fel, például láncszakadás, elválasztási reakciók, térhálósodási reakciók; Másrészt a mechanikai kompressziós hiba a fémhuzalok és a szomszédos szigetelőanyagok hőtágulási együtthatói közötti jelentős különbség miatt következik be.
A reaktor működése során keletkező váltakozó mágneses tér által okozott mechanikai terhelések közé tartozik a nyomás, a feszültség, a nyújtás, a vibráció stb. Ha a mechanikai igénybevétel meghaladja a kritikus értéket, a szigetelőanyag eltörik. A legjelentősebb tényezők, amelyek károsíthatják a reaktort a környező környezetben, a magas hőmérséklet és páratartalom; Ezt követi az erős fény, por, finom homok, füst stb.; Ezen túlmenően az organizmusok, például a penészgombák és a baktériumok befolyása, valamint egyes állatok, például a termeszek inváziója. Különösen kültéri körülmények között az ultraibolya sugárzás felgyorsíthatja a szerves polimer szigetelőanyagok öregedését.
Működés közben a reaktor élettartamát a fent említett különféle terhelések és környezetek befolyásolják, amelyek közül a hőterhelés és a környezet a legnagyobb hatással. Mert a megfelelő mechanikai és elektromos jellemzők fenntartása mellett a reaktor tekercsének hőstabilitási hőmérséklet-emelkedése az egyik legfontosabb teljesítménymutatónak számít. Ezért a különböző hőmérséklet-ellenállási szintekkel rendelkező szigetelőanyagokat használó reaktorok üzemi hőmérséklet-emelkedési határait az IEC és a kapcsolódó nemzeti szabványok határozzák meg, a táblázat szerint. Magas hőmérséklet-emelkedés esetén a reaktor működése során a hőáram intenzitása megnő, és egyenetlenné válik, valamint megnő az átlaghőmérséklet és a legmelegebb ponthőmérséklet közötti különbség is.
Működés közben a reaktor tekercselése hőközegként és hőforrásként is szolgál, hőmérséklete általában egy bizonyos térbeli görbeeloszlást követ. Ily módon különbséget teszünk a legmelegebb pont hőmérséklet-emelkedése és az átlagos hőmérséklet-emelkedés között. A reaktortekercselés hőmérséklet-emelkedési határa a legmelegebb pont hőmérséklet-emelkedésén alapul, az átlagos hőmérséklet-emelkedés pedig fontos mutató a tervezés racionalitásának és gazdaságosságának értékeléséhez. Az átlaghőmérséklet-emelkedés és a legforróbb ponthőmérséklet-emelkedés között van egy bizonyos szabályosság. A reaktor tekercsszigetelésének hőélettartamát és szigetelési károsodását a tekercs legmelegebb pontjának hőmérséklet-emelkedése határozza meg. Nem az átlagos hőmérséklet-emelkedés határozza meg. A száraz típusú levegős magreaktorok élettartamát a Montsingey-féle élettartamtörvény alapján számítják ki. A fenti képletben T a szigetelőanyag élettartama; A egy állandó (amelyet a reaktorban használt szigetelőanyag hőmérséklet-ellenállási szintje alapján határoznak meg); θ konstans, megközelítőleg 0,88; θ a szigetelőanyag tényleges üzemi hőmérséklete. A Monteschinger-élettartam-törvény θ=f (lnT) féllogaritmusához egy irányállandót (-1/ ) tartalmazó egyenest kapunk, amint az az ábrán látható. Ez a funkcionális kapcsolat a tekercs élettartama (a tekercs hőállósági szintjei A, B és H) és a tekercs üzemi hőmérséklete között.
Minden szigetelőanyagnak fix hőmérsékletváltozási értéke van. Ha egy bizonyos statisztikai időszak alatt a reaktor tekercsének legmelegebb pontjának hőmérséklete alacsonyabb, mint a felhasznált szigetelőanyag megengedett legnagyobb hőmérséklete, a szigetelőanyag lassan elöregszik és élettartama meghosszabbodik. Éppen ellenkezőleg, a szigetelés öregedése felgyorsul, és az élettartam lerövidül. A reaktor teljes élettartama alatt ennek a szigetelési élettartamnak a meghosszabbítása vagy lerövidítése az élettartam kompenzációját jelenti. Az a hőmérsékletváltozási érték, amely az egyes szigetelőanyagok élettartamát felére vagy kétszeresére csökkenti, rögzített és változatlan. A hőmérsékletváltozás értéke 8 fok az A osztálynál, 8-10 fok a B osztálynál és 12 fok a H osztálynál. Az A-szint Δ θ=8 foka miatt. Ezért a Montessori-élettartam törvényét 8 fokos törvénynek is nevezik, a H-osztályt pedig általában 12 fokos törvénynek nevezik.
Összefoglalva, minden szigetelőanyagnak megvan a maga maximális szigetelési hőmérséklet-tűrése. Ha a reaktortekercselés legmelegebb pontjának hőmérséklete meghaladja az abszolút maximális hőmérsékletet, a szigetelőanyag gyorsan elszenesedik, és elveszíti szigetelési és mechanikai tulajdonságait. Ezért, ha a reaktor gyakran túlterhelés alatt üzemel, a megrendelés során egyeztetni kell a gyártóval, és a tervezés során figyelembe kell venni a gyakori túlterhelés üzemállapotát a reaktor szükséges élettartamának biztosítása érdekében.
A reaktorok élettartamának elemzése
Jul 08, 2024
Hagyjon üzenetet

